Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Növénynevek

2008.05.31

A növények nevéről:

Sokféle néven emlegetnek egy-egy növényt, mely az adott ország, nyelv, vagy népcsoport kontextusában megállja a helyét - így az adott csoporthoz tartozó emberek tudják, hogy melyik növényről van szó. Ugyanakkor egy növény nemzetközi viszonylatban való azonosításához egyértelmű jelölésre van szükség. Ezért használja a botanika a latin nyelvet. Bár igaz, hogy ez már holt nyelv, de a rendszertani hely és a pontos azonosítás esetében jól használható.

Egy növény latin neve sok esetben utal az adott növény valamilyen sajátosságára (pl. levélméretére, virágszínére, stb.), felfedezőjére, élőhelyére, stb.. Aki olyan növényállományt szeretne, mely átlátható, (tudományosan) rendszerezett, nem nélkülözheti növényei latin neveinek ismeretét. Egy növény latin neve - alapesetben - két szóból áll: az első a nemzetségnév (genus), a második a fajnév (species): pl.: Drosera rotundifolia. Nezemtségnév: Drosera; fajnév: rotundifolia. A nemzetségnév utal arra, hogy az adott növény mely más növényekkel áll nagyon szoros (rendszertani és fejlődéstörténeti) kapcsolatban. A fajnév pedig egyértelműen megmutatja, hogy az adott rokonsági körből melyik fajjal van dolgunk. (Azokra az élőlényekre mondják, hogy egy fajba tartoznak, melyek nagyon hasonlóak egymáshoz, képesek egymás közt szaporodni, és ebből termékeny, hozzájuk hasonló utódjuk születik.) Például: Drosera rotundifolia - a nemzetségnév (Drosera) megmutatja, hogy egy harmatfűfajról beszélünk. A fajnév (rotundifolia) pedig egyértelművé teszi, hogy a kereklevelű (rotundus = kerek;  folium = levél) harmatfűről van szó.

Vannak azonban esetek, amikor nem csupán két latin szóval jelölik a növényt. Ez akkor fordul elő, ha az adott növény néhány tulajdonságában eltér az ismert fajtól. Ezt a jelölést a fajnév (a második szó) után írják, általában rövidítve, majd az adott alfajt/változatot/formát azonosító latin név következik. Jelenleg hivatalosan három ilyen megkülönböztetést használnak: subspecies (ssp.) - alfaj, varietas (var.) - változat, forma (f.) - forma. Ezek a természetben kialakult alakok. (Ritkán előfordul még a cv. jelölés (cultivar) is, ez egy mesterségesen létrehozott változatot/fajtát jelent, melynek a növény nemesítője fantázianevet adhat: pl. Pinguicula cv. Sethos). Ha leírjuk, elég rövidítve használni (pl. ssp., var., f.) ezeket, de élő szóban ki kell mondanunk teljes hosszában (pl. subspecies, varietas, forma) a rövidítéseket. Pl.: Sarracenia purpurea ssp. venosa. Ez a név jelzi, hogy a bíbor kürtvirág (Sarracenia purpurea) déli alfajáról (ssp. venosa) beszélünk. Vagy pl. Nepenthes gracilis var. nigropurpurea. Itt a Nepenthes gracilis sötétebb színű változatával (var. nigropurpurea) van dolgunk. Újabb példa: Nepenthes rafflesiana f. alba: a Nepenthes rafflesiana faj fehér (=alba) kancsót fejlesztő formáját láthatjuk. Vannak egy-egy növénynek különböző tipusai is, bár erre általában csak utalni szoktak - legtöbbször angolul, és általában idézőjellel: Pl. Sarracenia alata "heavy veined". (Ez a jelölés nem mesterséges koholmány, hanem a természetes változatosság jelzésére szolgál.) Ha olyan nevet látunk, ahol két, vagy több szó között "x" betű van, az egy hibridet jelent (pl.: Sarracenia alata x leucophylla). Ez arra mutat rá, hogy két kürtvirágfajt ( a Sarracenia alata és a Sarracenia leucophylla fajokat) összeporoztak (kereszteztek) egymással. Hogy még egyszerűbb legyen a helyzet, előfordul olyan eset is, amikor bár hibrid növényről van szó, csak egy nevet írnak az "x" után (elsőre úgy tűnik, mintha egy fajnév lenne). Pl.: Sarracenia x mitcheliana. Ez egy nagyon elterjedt és közismert hibrid, melynek külön nevet is adtak. Ha komolyabban foglalkozol majd a húsevő növényekkel kedves Olvasó, az évek során meg fogod tanulni, hogy ezek a közismert hibrid-nevek mit is takarnak.

A latin nevek kiejtéséről:

A latinban a magyarhoz képest számos magán-, és mássalhangzót másképpen ejtünk. Pl. s=sz, ae=e v. é, aea=éa, ph=f, y=i v. ü, s=z  v. sz, q=kv, c=c v. k, ...stb. (Nem részletezem a latin nyelvtant, egyrészt mert nem tudom teljesen jól, másrészt pedig ez nem egy nyelvtani oldal.) Néhány példát írok le a latin nevek kiejtésére: Drosera capensis ejtsd: Drozera kapenzisz; Dionaea muscipula ejtsd: Dionéa muszkipula vagy muszcipula; Drosophyllum lusitanicum ejtsd: Drozofílum luzitanikum; Aldrovanda vesiculosa ejtsd: Aldrovanda vezikulóza; Byblis liniflora ejtsd: Büblisz vagy Biblisz liniflóra; Cephalotus follicularis ejtsd: Cefalótusz follikulárisz; Nepenthes madagascariensis ejtsd: Nepentesz madagaszkarienzisz; Pinguicula moctezumae ejtsd: Pingvikula moktezumé; Genlisea violacea ejtsd: Genlízea violacéa; Utricularia quelchii ejtsd: Utrikulária kvelcsií.

Aki felveszi a kapcsolatot több éves tapasztalattal rendelkező (és precíz!) gyűjtőkkel, előbb-utóbb egyre több latin nevet fog megtanulni és használni. Nem szabad megijedni a latin nevektől, ha belejössz a kiejtésbe, utána könnyű (könnyebb) lesz. Csupán az elején kell utánanézni egy-két dolognak...

Az oldalon olvasható információk és az oldalon található képek a forrásra való hivatkozással ("Busai Dávid, www.carnivorous.eoldal.hu") szabadon felhasználhatóak.