Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kürtvirágfélék (Sarraceniaceae)

2008.05.28

SARRACENIACEAE (kürtvirágfélék)

- Sarracenia (kürtvirág): É-Amerikában élő téltűrő növények. A jelenlegi rendszertani felosztás szerint 8 fajuk van (S. alata, S. flava, S. oreophila, S. rubra, S. psittacina, S. leucophylla, S. minor, S. purpurea; bár ez nem volt mindig így. Az 1900-as évek elején kiadott több botanikai mű a S. rubra ssp. jonesii-t S. jonesii néven - tehát önálló fajként - említi.). A S. oreophila kivételével mindegyikük lápnövény, a S. oreophila inkább sziklás, hegyvidékeken és homokos platókon fordul elő. Általában -5, -10 Celsius fokig mindegyikük jól bírja a fagyot, de a S. alata és a S. purpurea (és a purpurea alfajai: ssp. purpurea; ssp. purpurea f. heterophylla) a nagyon kemény fagyokat is gond nélkül átvészeli. Élőhelyeik általában direkt napos fekvésűek, folyamatosan vizes, savas kémhatású sásos területek. A Sarracenia oreophila élőhelye a nyári vegetációs ciklusban időszakosan kiszárad.

- Darlingtonia californica (kobraliliom): elég bizarr küllemű növény. Levelei felágaskodó, marásra készülő kobrához hasonlítanak. Élőhelyei rendkívül speciálisak: Kaliforniában magas fémtartalmú szerpentinittalajokon, Oregonban sziklamálladékon vagy élő tőzegmohában (Sphagnum) élnek. Mindegyik élőhely közös vonása azonban, hogy a talaj állandóan nedves és hűvös. Ezért találhatóak tömegesen a kobraliliomok hideg vízű források környékén, vagy konkrétan a forrás vizében. Tartása általában sok körültekintést és gondoskodást kíván, sok esetben egyik napról a másikra tönkremegy - minden látható előjel nélkül. Az Oregonban élő típusa valamivel kisebb termetű, mint a kaliforniai típus. Egyes botanikusok a tölcsérek színeződése alapján 4 vagy 5 típust különböztetnek meg. Más felosztásban 3 típusát említik (a teljesen zöld: "Othello"; a normál színeződésű: "Typical"; a vörös: "Red").

- Heliamphora (mocsárkorsó): a legősibb rovaremésztő növények egyike. A jelenlegi felosztás szerint 16 fajuk van. Csapdaképző módszere primitívnek tűnik, pedig a növénynek tökéletesen megfelel. A levelek összetekert papírlapra hasonlítanak, melyek oldalán egy hasíték szabályozza a tömlő folyadékszintjét. Élőhelyeik rendkívül érdekes helyek, Brazília környékén. Az ottaniak "tepuí"-nak nevezik őket, melyek több száz méter magas táblahegyek. Anyaguk különleges keménységű kvarcit, ezért az időjárásnak sokáig ellenáll. A tepuikon állandóan magas páratartalom, sok szórt napfény, és rengeteg nedvesség uralkodik. A köveken algák, itt-ott mohák élnek. A talaj gyakorlatilag nem tartalmaz tápelemeket. A növényzet rendkívül gyér. Nappal 18-25, éjjel 5-15 fok körül alakul a hőmérséklet. Rendkívül magas a páratartalom, közel 90-100%. Évről-évre egyre újabb fajokat fedeznek fel és írnak le. Jelenleg 2, alacsonyabb tengerszint feletti magasságon felfedezett új fajt írnak le, melyek nagy előnye, hogy a "hegyvidéki" társaikhoz képest ezek az új fajok jobban tolerálják a magasabb hőmérsékletet a kultiváció során.

 

Az oldalon olvasható információk és az oldalon található képek a forrásra való hivatkozással ("Busai Dávid, www.carnivorous.eoldal.hu") szabadon felhasználhatóak.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.