Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hízókák (Pinguicula)

2008.05.31

Pinguiculák tartásához:

Élőhelyeik nagyon változatosak, vannak közöttük pl. tundrai, lápi-, fán lakó, kőmálladékon élő, tőzegmohában fejlődő fajok is.

Extrém hideg körülmények között élő fajok: tartásuk igazi kihívás a kertészeknek. 6-8 hónapig tartó folyamatos fagyot/hideget, a rövid vegetációjukban pedig hideget (max. 25 fok) és sok fényt, valamint bőséges nedvességet igényelnek. Általában igen ritkán beszerezhetők. Aki mégis felhajt egy-egy ilyen extrém fajt, annak egy-két jó tanács: a hosszú hideg téli nyugalom a legbiztonságosabban úgy oldható meg, hogy élő Sphagnumba csomagolja a növényeket, és 6-8 hónapig a hűtőszekrénybe teszi. Figyelni kell a tőzegmoha nedvesen tartására és a penészedés veszélyére. Nyáron - szinte - kizárólag hideg esővízzel öntözve tartható életben. Ide tartozik pl. a Pinguicula variegata, P. villosa.

Téltűrő hízókák: talajnak megfelelő a savanyú tőzeg, valamennyi kvarchomokkal keverve. Az átültetésükre a leginkább megfelelő időpont a téli nyugalmi szakasz ideje (novembertől februárig). A télálló hízókák általában telelőrügyet fejlesztenek még a tél beállta előtt. Az anyanövény rügye körül a második-harmadik évtől megjelennek apró új növénykék rügyei is. Ezeket óvatosan leválasztva elültethetjük. A télálló hízókák télen hideget (-5 - +5 Celsius fok) igényelnek, jól telelnek fűtetlen üvegházban vagy fóliában. Nyáron folyamatos nedvességet igényelnek, de a talajuk felmelegedését célszerű elkerülni, például hűtött esővízzel történő öntözéssel. Sok fényt kedvelnek, némi enyhe árnyékkal. Fokozottan ajánlott néhány naponta esővízzel permetezni őket, főként nyáron (ne nap közben, hanem az esti órákban!). Ide tartoznak pl.: Pinguicula grandiflora, P. vulgaris, P. alpina - problémás! , P. leptoceras, P. corsica, P. vallisneriifolia, stb.. (Megj.: A Pinguicula vallisneriifolia dontően semleges vagy bázikus talajú helyeken él. Ezért talajához kb. 30% dolomitzúzalékot vagy mészkőzúzalékot keverjünk.)

Mérsékelten télálló hízókák: ezek a fajok nem viselik el a keményebb fagyot, általában telelőrügyet sem képeznek. Télen 0- +5 Celsius fok között célszerű teleltetni őket, mérsékelt locsolással, fényes helyen. Általában mészkerülők. Nagyon előnyös megoldás, ha élő tőzegmohában tudjuk nevelni őket. Nyáron mérsékelten meleg, fényes helyen tartsuk, és gyakran permetezzük őket esővízzel. Pl.: Pinguicula primuliflora, P. lusitanica, P. planifolia - problémás! , P. lutea, ...stb..

Mérsékelt klímát igénylő fajok / mexikói fajok: jó részük Mexikóból származik, télen 5-15, nyáron 20-35(40) fokon tarthatjuk őket enyhe árnyékban. Ősszel ún. téli levélrozettát képeznek, mely a kövirózsára emlékeztet. Ha a növény megkezdi a téli rozetta kialakítását, mérsékelni kell az öntözést. Télen-nyáron egyaránt fontos a megfelelő légmozgás. Nyáron mérsékelten nedvesen tartsuk őket (ne álljanak vízben), télen épp'csak nyirkosan. Pl. a P. gypsicola, P. heterophylla esetében télen teljesen szárazon kell tartanunk a talajukat. Többségük mésztűrő, ámde tökéletesen fejlődnek kvarchomokkal kevert tőzegben, mész hozzáadása nélkül is. Nyáron meghálálják a néhány naponta végzett permetezést, mely az esti órákban történjen. Ide sorolhatjuk pl. a P. agnata-t, moranensis-t, mexicana-t, macrohylla-t, crassifolia-t, cyclosecta-t, ibarrae-t, emarginata-t (érdekes, hogy az emarginata nem képez téli rozettát, fejlődése folyamatos), moctezumae-t, mirandae-t, stb. A fán lakó (epifiton) hízókák (pl. P. lignicola) hasonló gondozást kívánnak, de talajuk legyen mészmentes, és laza.

Trópusi fajok: egész évben +15 fok feletti hőmérsékletet, magas páratartalmat (legalább 60%), savanyú, kvarchomokkal kevert talajt, és sok fényt igényelnek. Nyáron szenvednek a 35 fok feletti melegtől, és az alacsony páratartalomtól. Tartásuk nem egyszerű, a vakmerő kezdők nagyon rossz tapasztalatokat szerezhetnek ezekkel a növényekkel. Általában törékeny, kis termetű fajok, nagyon óvatos kezelést igényelnek. Ilyen növény pl. a Pinguicula filifolia, P. lilacina, P. albida - problémás!, P. agnata, stb..

Szaporításuk egyaránt kivitelezhető magvetéssel, tőosztással és levéldugványozással. A télálló fajok magjait ősszel vetjük (kvarchomokkal kevert) nedves tőzeg felszínére, és a szabadban hagyjuk. A tőzeg nem száradhat ki. A trópusi fajok magjait ugyanezzel a technikával vetjük, de lehetőleg késő tavasszal vagy nyár elején. A magvetést fényes helyen, folyamatos nedvesség és 20 Celsius fok körüli hőmérséklet mellett tartjuk. A levéldugványozásra a legalkalmasabbak a mexikói fajok téli rozettájának kisebb levelei. A leveleket tavasszal, oldalirányú vagy csavaró mozdulattal leválasztjuk, majd kvarchomokba vagy vermikulitba dugjuk őket. A "talajba" a levél alapi (fehérebb) részét dugjuk be, a levél hosszának kb. egyharmadáig. A gyökereztető közegeket állandóan nedvesen tartjuk. Miután az új kis növénykék megjelentek és a növekedés jeleit mutatják, átültetjük őket tőzeges talajkeverékbe. A tőosztás alkalmával nagyon óvatosan kézzel szétválasztjuk a növényeket, majd becserepezzük, és ugyanolyan körülmények között tartjuk, mint a tőosztás előtt. A télálló fajok téli rügyei mellett fejlődő új rügyeket (lehetőleg kora tavasszal, az aktív növekedést megelőzően) leválaszthatjuk, és a gyökeres részüket a talajba ültetjük.

Az oldalon olvasható információk és az oldalon található képek a forrásra való hivatkozással ("Busai Dávid, www.carnivorous.eoldal.hu") szabadon felhasználhatóak.