Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mocsárkorsók (Heliamphora)

2008.06.05

Heliamphorák tartásához:

Magashegyi növényként kezelhetők, hasonló klímát kívánnak, mint a magashegyi kancsókák (Nepenthesek). Talajuk legyen savanyú kémhatású, laza. Az alábbi keverék nálam jól bevált: 50% savanyú tőzeg, 30% kvarchomok, 20% perlit. Jó eredményeket értem el az élő tőzegmohába (Sphagnum) ültetett növényekkel is. Átültetésekor óvatosan bánjunk vele, mert levéltölcsérei nagyon érzékenyek, könnyen szétrepednek. Tavasztól őszig éjjel 6-15, nappal 20-(max.) 30 fokon, télen éjjel 6-15, nappal 20 fok körüli hőmérsékleten jól érzik magukat. Minél magasabb tengerszint feletti magasságból származik egy faj, annál hűvösebb klímát igényel. A mocsárkorsók döntő többsége 2000 méteres magasság körül él, kivételt képez a Heliamphora heterodoxa, illetve a közelmúltban felfedezett két új faj (melyek még nem kaptak hivatalos botanikai fajnevet). Ezek az alacsonyabb területeken élő növények valamivel jobban torelálják a magasabb hőmérsékletet. Fontos a nagyon magas páratartalom, mely nappal legalább 50-60%, éjjel közel 100% legyen. Az éjszakai magas páratartalom jól megoldható, ha növényeinket egy nagyobb floráriumban neveljük, és ultrahangos hidegpárásítóval növeljük a környezetük légnedvességét. Sok fényt kívánnak (csak ekkor színesednek szépen), de a közvetlen perzselő napfény árt nekik, ezért nyáron célszerű kissé árnyékolni növényeinket. Viszont a túl mély árnyék hatására színei eltűnnek, és a tölcsérek egyöntetű zöld színűekké válnak. Permetezzük naponta esővízzel, méghozzá úgy, hogy a felnyílt, vízgyűjtő levelei folyamatosan félig telve legyenek. Öntözése szintén lágy vízzel történjen, folyamatosan nedves - de nem tocsogós - talajt kíván, ámde télen csak nyirkos legyen a talaja.

Szaporítása történhet magjai elvetésével (ezt aránylag ritkán alkalmazzák, és nagyon bonyolult is), illetve az idősebb tövek szétosztásával. A magvetéssel kapcsolatban nincs tapasztalatom. A tőosztás esetében fontos megjegyezni, hogy egyrészt nagyon óvatosan kell végezni, másrészt a leválasztott sarjak csak akkor maradnak életben, ha legalább 2 cm-es saját gyökerük van. Ha tőosztással szaporítjuk, célszerű a leválasztott gyökeres sarjakat élő tőzegmohába (Sphagnum) ültetni, mert a tőzegmoha antiszeptikus (fertőzést megelőző) hatású, ezáltal segít életben tartani a leválasztott növénykét. A leválasztott növények esetében különösen oda kell figyelni az állandó, magas páratartalomra, illetve arra, hogy tölcséreikben mindig legyen esővíz. Még mindig aránylag ritka növények, tartásuk sem problémamentes, ezért áruk is viszonylag magas. Nem ajánlom, hogy valaki ezzel a növénnyel kezdje a rovaremésztők gyűjtését. A Heliamphorák esetében is elmondható az, hogy a hibridek könnyebben tarthatók, mint a tiszta (ún. botanikai) fajok.

Az oldalon olvasható információk és az oldalon található képek a forrásra való hivatkozással ("Busai Dávid, www.carnivorous.eoldal.hu") szabadon felhasználhatóak.